Szüleink, nagyszüleink biztonságát szeretnénk szavatolni, ám mégsem szeretnénk megfigyelés alatt tartani őket. A gondoskodó otthonban szeretteink élhetik mindennapi életüket anélkül, hogy folyamatosan kamerák vagy egészségügyi gondozók figyelnék minden lépésüket, azonban ha segítségre szorulnak (bár lehet, hogy még nem is tudnak róla), azonnal lehetőség van felvenni velük a kapcsolatot, vagy a gondozókat riasztani.

Kellemes vacsora a konyhában. Sültek az asztalon, kellemes zene szól, mindenki jól érzi magát. Megcsörren a fali hívó, majd egy kedves női hang megkéri a bent lévőket, hogy fáradjanak ki az előtérbe. Nincs hangos visítás (első lépésként), amely csak riadalmat okozna és csak rontana a helyzeten.
A szén-monoxid érzékelő néma riasztást küldött a gondozóknak, akik első lépésben felvették a kapcsolatot a lakókkal (az életjeleik stabilak és jók voltak, de otthon tartózkodtak az okosórájuk által küldött információ alapján, így első lépésként az “intercom-on” keresték meg őket.
Ha a kezelő nem reagált volna 30 másodpercen felül, a rendszer automatikusan hangos riasztásba kezd, illetve akkor is, ha a kezelő nem éri el az intercom-on a lakókat.
Közben a tűzoltók riasztása is elkezdődött, a pontos információkkal (szén-monoxid riasztás, füst, magas hőmérséklet nincs, életjelek stabilak, a helyszínt elhagyták), így pár perc alatt megoldódott az egyébként halálos kimenetelű vészhelyzet,

A gondoskodó otthon a szokásoktól eltérő jeleket figyel, és csak akkor avatkozik közbe vagy riasztja a kezelőket, ha több lépésben sincs megerősítés a lakók felől. Nem megfigyelés, hanem gondoskodás.